Az USA-ban egyre több otthonban jelennek meg az olyan okoseszközök, amelyek okossága kiterjed arra is, hogy csatlakozni tudnak az internetre. Ilyen eszközök esetén mindig felmerülhet a kérdés, hogy vajon milyen adatokkal dolgoznak ezek az eszközök, és úgy valójában véve mit is csinálnak a tudtunkon kívül.

Egy amerikai újágírónő, Kashmir Hill is kíváncsi volt az okoseszközök háttértevékenységére az otthonában, ha már használja őket.
A saját eszközei a következők voltak:

• Amazon echo okoshangszóró
• Vizio okostévé
  

Viszont úgy gondolta, hogy hízassuk már kövérebbre azt a ludat, ha már tesztelünk, úgyhogy beszerzett még néhány eszközt:

• Okosfogkefe
• Okoskávéfőző
• Okosmatrac
• Okosvilágítás
• Okos babafigyelő eszköz
• Okosporszívó
  

Ezen fantasztikus eszközök tevékenységének nyomon követéséhez Kashmir egyik kollégája összeállított egy miniszámítógépet, amely átjáróként szolgált az okoseszközök és az internet között. Ezzel lehetőség nyílt mindenféle kommunikáció rögzítésére.

Ahogy elindult a teszt, néhány nap múlva azt vették észre, hogy szinte az összes eszköz, nap, mint nap kommunikál a gyártó céggel. Tehát például a Philips okosizzó és a Philips fogkefe tudta a világítási valamint fogmosási szokásait. A porszívó gyártója megkapta az adatokat, hogy mikor üzemelt az eszköz. Az okostévé elküldte az összes Netflix-es ajánlott videók képeit a gyártónak, valamint ezen kívül a begyűjtött adatok úgynevezett „adatbrókerekhez” is továbbításra kerültek, akik a begyűjtött emberi szokások adataival kereskednek.

Tehát mindent egybe vetve gyakorlatilag a teljes napi rutinok, szokások és tevékenységek továbbításra kerültek bizonyos gyártók számára. Az, hogy pontosan milyen adatokat is küldtek az eszközök nem vizsgálták meg, mert ahhoz fel kellett volna törni a titkosított kommunikációt. De ettől függetlenül például a tévéjük több titkosítatlan kapcsolaton keresztül is küldött adatokat, amiket bárki begyűjthet.

Többször megjelentek már ehhez hasonló hírek az interneten, hogy „ilyen-olyan” adatokat bizonyos cégek rögzítenek, tevékenységeket nyomkövetnek.

Ekkor néhány esetben megjelennek olyan reakciók, ami a jelen esethez igazítva így néz ki:

„Mit bánom én, ha gyűjtik rólam, hogy mikor mostam a fogat, vagy éppen mit csinálok otthon. Baromira úgysem tudnak vele mit kezdeni, felőlem gyűjtsenek, amit akarnak.”

Ezzel kapcsolatban David Choffnes adatbiztonsági szakértő a következőket jegyezte meg:

„A legnagyobb kockázatot az jelentheti, hogy bár ezek az adatgyűjtések jelenleg nincsenek rád különösebb hatással, de nem tudhatod, hogy a jövőben mégis mikre lesznek felhasználva.

• Például mi van akkor, ha bizonyos hitelbírálati pontszámaidat befolyásolja az otthon végzett esetleges kockázatos tevékenység?
• Mi van akkor, ha a fogmosási szokásaid alapján változna a legközelebbi fogászati költséged?
• Mi van akkor, ha az autódba elhelyezett „vezetési szokást” figyelő eszköz által begyűjtött adatok alapján változna az autóbiztosításod ára?”

Valószínűleg lehetne még jobb ötletekkel folytatni a sort, és ezek tudatában már nem biztos, hogy annyira mindegy lenne, hogy adatokat gyűjtenek az eszközök.

Kashmir elmondta, hogy ha ilyen eszközöket veszünk, akkor bár mi leszünk az eszköz tulajdonosai, de az adatok tulajdonosa a gyártó cég lesz.

Ehhez a témához kapcsolódóan írtam egy másik cikket, hogy mi az, ami egy kicsivel jobb irány lehetne a jelenleginél. --> Miért kellene pénzt kapj az online adataidért?

Szelektáld, hogy mit olvasol! A Link The Future – A jövő, ami összeköt blog a figyelmedet kívánja, de nem minden áron. Lájkold a Link the Future Facebook oldalát és nézz rá heti 1x.

Forrás:
The Smart Home That Spied On Me (Kashmir Hill, Gizmodo)
https://www.youtube.com/watch?v=_JmMu-FPW54