Az elmúlt 20 évben egy új vagyontárgy jelent meg, amely kirobbanó ütemben kezdte el megnövelni a birtokosaik jólétét. Ez a tárgy eszközként használva hozzásegítette a vállalkozásokat, hogy minél inkább megértsék az ügyfeleiket, megnövelje a hatékonyságukat, hogy ezekkel együtt hatalmas növekedésben részesülhessenek. 

Másoknak eszközt adott a kezükbe, hogy demokratikus választások kimenetelét befolyásolják, illetve az elemzések eredményeit profit vagy politikai célokra felhasználhassák. 

Ez a vagyontárgy az ADAT.

A világ 10 legvagyonosabb vállalatából 7 valamilyen technológiai vállalat. Ezek a cégek mind közvetlenül az adatokból, vagy az adatok felhasználásával szerzik a profitjukat. Több felmérés is rámutatott már arra, hogy a legtöbb üzleti döntésben az adatokra való támaszkodás a siker kulcsa.

De ki állítja elő ezeket az adatokat? Honnan jönnek ezek? Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki ezt a cikket olvassa, (és sokan mások is) rá szokott keresni a Google-ben dolgokra, vagy rendszeresen használja az okostelefonját egyéb online tevékenységekhez.

Igen, az adatokat mi szolgáltatjuk. Mindenki, aki online eszközzel rendelkezik. 

Egyes becslések szerint 2030-ra 125 milliárd internetre csatlakoztatott eszköz lesz a világon. Ez átlagosan személyenként 15 eszközt jelent. Napjainkban is sok adatot generálunk és ez idővel egyre csak több lesz. A Google, Facebook és a Tencent kombinált bevétele 2018-ban 236 milliárd USA dollár volt (kb. 70,8 billió forint, 70 800 000 000 000 FT). 

Ki az, aki kap ebből a pénzből azért, mert az ő adatait használják? Senki igaz?

Mindannyian egy két lábon járó nyersanyag vagyunk az adatcégek számára, akik ebből pénzt termelnek, de semmit nem adnak vissza belőle.

Jelenleg mindenhol az adatbiztonság fontosságáról beszélnek, közben pedig minden az interneten végzett tevékenység naplózva van, ezzel együtt pedig mindenkinek van egy „árnyékprofilja”.

Mivel ez ellen csak az internethasználat tiltása lenne a megoldás, ezért mi lenne, ha egy kicsit másként közelítenénk meg a témát? Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy a rólunk rögzített adatok a mi tulajdonunkban maradnak, és mi döntjük el, hogy mely személyes információkat osszuk meg illetve adjuk el? Mi rendelkeznénk az adataink felett, használhatnánk, törölhetnénk vagy eladhatnánk.

Sokan esetleg az gondolják: „Ki van zárva, hogy a személyes adataimat bárkinek is eladjam.”

Ebben az a rossz hír, hogy az internet használatával jelenleg is ezt tesszük, azzal a különbséggel, hogy nem kapunk érte pénzt. 

Az árazás is fontos szerepet játszana ebben a folyamatban. Mi szabnánk meg, hogy mely adataink mennyit érnek nekünk ,és aszerint áraznánk be. Dönthetnénk arról, hogy egy jótékonysági szervezet részére, amelyet támogatni szeretnénk, ingyenesen felajánlunk néhány szükséges adatrészt. Ugyanakkor dönthetnénk arról is, ha politikai preferenciákhoz szükséges adatokat kérnek tőlünk, akkor azért hatalmas árat kérnénk.

Talán ez egyelőre egy kicsit hihetetlennek tűnik, de egyre több megjelenő startup cég kezdi el kiépíteni ennek a növekvő trendnek az alapjait.

Legelsőként itt van például a Brave böngésző. Ez a böngésző alapértelmezetten blokkol minden reklámot és nyomkövető weboldalt, amelyek az adatokat gyűjtenék. Lehetőség van benne azonban bizonyos reklámok fogadására, amelyekért úgynevezet BAT pontokat kaphatunk.

A BAT pontokkal támogatni lehet az általunk kiválasztott weboldal, blogger, youtuber készítőjét, amennyiben az regisztrált a BAT rendszerben. Mivel a BAT az egy kriptopénz, ezért akár más valutába is át lehet váltani, el lehet költeni.

Ha olyan keresőt szeretnénk használni, ami egyáltalán nem követ és tárol személyes információkat rólunk, akkor a Duckduckgo.com (kacsakacsagyerünk) a megoldás. Manapság már egészen használható szintre fejlődött. A google azonban egyelőre jobb találatokat ad nála, viszont ha a google-t használod, akkor nem te nézed az internetet, hanem ő néz téged.

Egy digi.me nevezetű cég olyan alkalmazást fejlesztett, amivel az okostelefonunkon használt applikációk által gyűjtött adatokat mi is gyűjthetjük. Ezzel az adatgyűjtést ugyan nem akadályozzuk meg, de legalább a gyűjtött adatokról mi is rendelkezhetünk.

Például elemezhetjük, hogy a közösségi média posztjaink közül a nap melyik időpontjában való közzétételek voltak a legnépszerűbbek. Vagy megtekinthetjük az összes általunk posztolt képet, megnézhetjük, hogy általában vidám, agresszív, vagy szomorúak a bejegyzéseink.

Egy másik lehetőség a digi.me alkalmazásban, hogy részt lehet venni cégek által fizetett piackutatásokban, ami az UBDI-n keresztül működik. Megnézhetjük, hogy milyen piackutatások vannak éppen, és ha úgy gondoljuk, részt vehetünk benne az adatainkkal, amiért pénzt kapunk.

Egyelőre az elején vagyunk még ennek az időszaknak. Az óriási adatcégek érdekének is annak kell lennie a jövőben, hogy ezt az utóbbi idők felhalmozott vagyonát arra használják, hogy kiegyenlítsék a feszültséget a vagyonos és szegény rétegek között.

Legfőképpen azért is megfontolandó ez az irány, mert az elkövetkezendő 10 évben a mesterséges intelligencia által kb. 13 billió dollár extra gazdasági nyereség fog keletkezni, amelynek jó része az emberek adatainak felhasználásából fog eredni.

Szelektáld, hogy mit olvasol! A Link The Future – A jövő, ami összeköt blog a figyelmedet kívánja, de nem minden áron. Lájkold a Link the Future Facebook oldalát és nézz rá heti 1x.

A cikk az alábbi forrás alapján készült szabad fordításban :
https://www.ted.com/talks/jennifer_zhu_scott_why_you_should_get_paid_for_your_data