Egy olyan korszak kezdetén vagyunk, mint amikor létezett az internet előtti világ, amely az éppen aktuális emberi problémákkal együtt, de azért működött. Aztán jött az internet, és ma már a fejlett világ számára nélkülözhetetlenné vált, közben pedig egyre több emberhez eljut a világon.

A következő ilyen drasztikus változás pedig a mesterséges intelligencia (továbbiakban: MI) szemmel látható fejlődése és hamarosan várható „betörése”.

Aki nem különösebben foglalkozik a témával, vagy csak néha meglátja hírekben, az nem igazán érzi, hogy ezzel túlzottan foglalkozni kellene. Legfőképpen azért nem, mert nem tudja milyen hatással lesz ez majd rá a későbbiekben.

Azt is mondhatnánk, hogy egy gagyi gép sosem fog tudni megoldani bizonyos emberi problémákat, mert azok olyan bonyolultak, hogy millió évig se tudna dűlőre jutni velük.

Ezzel kapcsolatban egyik fő érdekesség az informatikai eszközök számítási sebességének a növekedése. A technológia folyamatos fejlődése miatt a számítási kapacitás 1,5 évente megduplázódik. Ez azt jelenti, hogy a számítógépek megjelenésének idejéből kiindulva a számítási kapacitásuk az elején nagyon lassan növekszik. Aztán az idő előre haladtával, emberi szemmel kevésbé tapasztalható a felfoghatatlanul gyors fejlődési ütem, azonban a duplázódás miatt ez rövid időn belül hatalmas áttörést okoz.

Az emberi agy számítási sebessége 2,88 x10¹⁷ számítás/másodperc azaz 288 és utána még 15 db 0-át kell írni. Ezt a számítási kapacitást az előrejelzések szerint 2025-re elérik a számítógépek.

Ekkor pedig már felmerülhet, hogy mivel elegendő a számítási kapacitás ezért egy MI felérhet az emberrel azonos intelligencia szintre.

Azért nehéz ezt most elképzelni, mert az intelligenciát kicsit másképpen látjuk, mint ami valójában igaz rá. Azt hisszük, hogy hatalmas eltérések vannak például egy hangya, csirke, csimpánz, egy hülye ember és egy Einstein között.Azt gondoljuk, hogy egy alacsony IQ-jú ember és Einstein között is hatalmas különbségek vannak. Ezen kívül pedig jót lehet viccelődni az MI-vel ellátott eszköz bénázásain, illetve hogy még egy majomhoz sem ér fel a tudása. A fejlődése viszont folyamatos.

Az ember viszont ilyen rövid időtávon nem fog evolúciós ugrást végrehajtani, tehát az ember intelligenciája aligha növekszik manapság. Valamint egyáltalán nincs olyan nagy IQ különbség egy Einstein és egy alacsony intelligenciájú ember között. A helyzet az, hogy helyben állunk, miközben az MI egyre feljebb jön, és egyszer csak itt lesz egy nagy hoppá.

Azt gondolhatnánk, hogy a legnagyobb problémát az jelenti jelenleg, hogyan érhetne fel az emberi intelligenciához egy mesterségesen megalkotott. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy az értékrendje jó legyen. Ez szerintem sokkal nehezebb lesz, mert mindenkinek más véleménye van arról, hogy mi a „jó”. Persze lehet egy globálisan a legtöbb ember által elfogadott értékrendet alkalmazni, de akkor mi lesz a többiekkel, akik nem értenek egyet mindennel?

Azt viszont 100%-ban kijelenthetjük, hogy nagyon sok munkahely fog megszűnni a jövőben, ami annyira nem meglepő, mert minden technikai forradalomnál előfordult már. Most szerintem annyiban lesz más, hogy erősen kihat majd a gazdaságra is negatív értelemben.

Ennek egyik előfutára már manapság is észlelhető. Mégpedig az, hogy egyre nagyobb a szakadék az alacsony számú vagyonos, és a többséget alkotó elszegényedő ember között. Ha nem lesz, aki vásároljon, akkor aligha fog működni a gazdaság. Ezt viszont a jövőben csak alapjövedelem biztosításával lehet majd megoldani. Jelenleg is vannak már erre vonatkozó próbálkozások, de még nem igazán működik.

Viszont vegyük figyelembe, hogy a technikai fejlettséggel és az MI színre lépésével a megnövekedett értékteremtés az emberek munkáját helyettesíti. Ha a munkát az ember helyett egy gép elvégzi, akkor az általa megtermelt érték egy részét szét kellene osztani azon emberek között, akiknek a fizikai munkáját helyettesíti a gép. Ha ezt nem tesszük meg, akkor még tovább tágul a szegény-gazdag szakadék.

Persze feltehető a kérdés, hogy mi lenne, ha az MI-t rászabadítanánk ennek a problémának a megoldására? Nem elvetendő lehetőség, és valószínűleg sok hasonló problémát akarnak majd megoldatni az MI-vel. Hosszú távon ez viszont oda fog vezetni, hogy semmilyen emberi döntés nem fog megszületni az MI nélkül. Megbízunk majd benne, mert mi úgysem lennénk képesek belátható időn belül megoldani a problémát.

Ha pedig elutasítjuk, és nem használjuk, akkor bizonyos dolgokban nem fogunk tudni elég hatékonyak lenni. Most is el lehet menni könyvtárba kutatni, de a Google-ben úgyis sokkal előbb megtaláljuk, amit keresnénk.

Izgalmas jövő felé nézünk. Remélem tudjuk majd tartani az iramot.

Szelektáld, hogy mit olvasol! A Link The Future – A jövő, ami összeköt blog a figyelmedet kívánja, de nem minden áron. Lájkold a Link the Future Facebook oldalát és nézz rá heti 1x.

Források:
https://waitbutwhy.com/2015/01/artificial-intelligence-revolution-1.html 

Néhány évvel ez előtt kötelezővé tették minden weboldalra, hogy jelenítsenek meg egy „sütik”-re vonatkozó figyelmeztetést. Valójában véve ez egy baromira felesleges szabályzás és senki az égvilágon nem törődik vele. Vagyis de, mindenkit irritál, aki találkozik vele.

A süti figyelmeztetéstől való végleges megszabaduláshoz egy böngésző bővítmény letöltésére van szükség, aminek a neve: I don’t care about cookies. 

Asztali számítógépet, laptopot használók előnyben vannak, mert a top böngészőkre letölthető a bővítmény.

Bővítmény letöltése Google Chrome-hoz

Bővítmény letöltése Firefox-hoz

Bővítmény letöltése Microsoft Edge-hez

Okostelefonon Firefox böngészőt használva szintén működik. Sajnos a Google Chrome felhasználók nem tudják okostelefonra igénybe venni, úgyhogy ők vagy továbbra is nézegetik ezeket a feliratokat, vagy váltanak Firefox-ra. 

Én már régóta használom nagy megelégedettséggel. Ha téged is zavarnak ezek a figyelmeztetések, akkor érdemes megtenni pár lépést az ügy érdekében, hogy a jövőben ez csak a múlt rossz emlékévé váljon.

Szelektáld, hogy mit olvasol! A Link The Future – A jövő, ami összeköt blog a figyelmedet kívánja, de nem minden áron. Lájkold a Link the Future Facebook oldalát és nézz rá heti 1x.

Egyre fontosabbá válik mind a meglévő offline, vagy induló online vállalkozások számára, hogy tisztában legyenek, milyen online marketing eszközökkel tudják hatékonyabbá tenni a vállalkozásukat.

Néhány éve elérhető egy alapismereteket tartalmazó ingyenes online marketing képzés a Google-nél a Google „Digitális garázsban”. Úgy döntöttem elvégzem, és megosztom majd a tapasztalataimat ezzel kapcsolatban.

Mivel elérhető magyar nyelven is ez a képzés, ezért gyakorlatilag mindenkinek érdemes elvégeznie, aki kezdő és online jelenlétet tervez a jövőben. A kurzus becsült időtartama 40 óra, és a végén ad egy oklevelet a képzés sikeres elvégzéséről.

Ha valaki tudásszomjtól küzd, annak érdemes lehet a „digitális garázs” angol nyelvű verziójába is bepillantani, mert ott sok egyéb érdekes képzés is elérhető. Az én figyelmemet a Helsinki Egyetem mesterséges intelligencia bevezető képzése ragadta meg, amely ígéretük szerint hamarosan magyar nyelven is elérhető lesz.

Az ingyenes online kurzusok elvégzésével kapcsolatban egyébként érdekességként szolgálhat, hogy egy néhány évvel ezelőtti tanulmány szerint az elkezdők 5-15% -a fejezi csak be a kurzust.

Ennek okára több magyarázat is létezik. Egyrészt a kurzust elkezdők, csak egy konkrét probléma megoldását keresték, és amint megtalálták, nem érdekelte őket a tanfolyam többi része.

A másik pedig az ingyenesség miatt van. Ha valami ingyenes, akkor alapvetően kevésbé érzik motiváltnak magukat az emberek, hogy végig is csinálják, mert nincs tétje.

Szelektáld, hogy mit olvasol! A Link The Future – A jövő, ami összeköt blog a figyelmedet kívánja, de nem minden áron. Lájkold a Link the Future Facebook oldalát és nézz rá heti 1x.

Mindenki megtapasztalta már azt az érzést, hogy egy negatív hír hatására elkezdte rosszabbul érezni magát, szomorúbb vagy éppen agresszívabb lett. Aztán hiába történik valami jó esemény, vagy pozitív hír, az teljes mértékben eltörpül, semmibe vész, és valamiért továbbra is csak a negatív dolgon gondolkodunk.

Vajon miért van az, hogy ennyivel nagyobb hatással vannak ránk a negatívumok, mint a pozitívumok? Mit tehetünk annak érdekében, hogy könnyebb legyen megszabadulni a negatívumoktól?

Alison Ledgerwood, szociálpszichológus, a Kaliforniai Davis Egyetem tanárnőjét kifejezetten foglalkoztatja ez a témakör, ezért ennek vizsgálatával kapcsolatban több tesztet is elvégeztek.
Ez a cikk Alison TEDx előadása alapján készült, melyet magyar nyelven a következő videón keresztül is meg lehet nézni:

Alison első körben saját hangulatának változását figyelte meg aszerint, hogy milyen események történtek vele. Munkája elsősorban különböző tanulmányok publikálásáról szól. A következő ábra azt mutatja, hogy amikor megjelent egy tanulmánya, akkor nagyon feldobódott (piros mosolygós fej) és jól érezte magát. Azonban ez az állapot hamar véget ért, és visszatért a normál hétköznapi hangulatához.

Néhány nappal később elutasítják egy következő tanulmányát, amitől rettenetesen kezdi érezni magát. Várja, hogy vége legyen ennek az állapotnak, (fekete szomorú fej) de csak nem tudja kiverni a fejéből. Aztán pár nappal később újra megjelent egy tanulmánya, ami nagyon jó volt, de valahogy ez sem segített azon, hogy nemrég elutasítást kapott.

Sokan ismerik a félig tele, félig üres pohár megközelítésmódot. Az emberek különböző képpen látják a dolgokat, amit a poharas példával is lehet bizonyítani. De azt is lehet bizonyítani vele, hogy attól függően, hogy milyen módon beszélünk egy adott dologról, sok ember véleménye ahhoz alkalmazkodik. Ha azt mondjuk félig üres, akkor a véleménye az üres rész felé hajlik, ha azt mondjuk félig tele, akkor pedig inkább a teli részét veszik figyelembe.

A dolgok bemutatásának ezen módjait veszteség keretezésnek (félig üres), vagy nyereség keretezésnek (félig teli) hívjuk.
Alison és munkatársai megvizsgálták, hogy vajon a két látásmódból van-e átmenet az embereknél. Azaz ha egyszer a negatív, egyszer a pozitív megközelítést mondják nekik, akkor megváltoztatják-e a véleményüket, aszerint amit éppen legutoljára hallottak.

Ehhez egy olyan egyszerű tesztet hajtottak végre, amelyben két csoportnak egy új sebészi eljárás hatékonyságáról beszéltek.

Az 1-es csoportnak először azt mondták, hogy az eljárás 70%-ban sikeres. Ez tetszett a csoport tagjainak.

A 2-es csoportnak pedig először azt mondták, hogy az eljárás 30%-ban sikertelen. Ez nem tetszett a csoport tagjainak.
Valójában véve viszont mindkét csoportnak ugyan azt mondták, csak az egyiknek a nyereségekre, a másiknak a veszteségekre hívták fel a figyelmüket.

Aztán az 1-es csoportnak azt mondták, hogy ez azt jelenti, hogy a sikertelenségek aránya 30%. Erre megváltoztatták a véleményüket, és már nem tetszett nekik az eljárás, meggondolták magukat.
A 2-es csoportnak pedig azt mondták, hogy ez azt jelenti, hogy a beavatkozások 70%-a sikeres.

Azonban a 2-es csoport nem változtatta meg a véleményét, továbbra sem tetszett nekik a műtét. Megragadtak abban a veszteségkeretben, amivel a teszt elején indítottak.

Alison-ék tovább folytatták a kísérletet más emberekkel, más témakörben, ahol szintén két csoportra osztották őket. A következőkben egy hivatalban lévő kormányzó újraválasztása előtti eredményeire hívták fel a figyelmét a csoportok tagjainak. Azt mondták, hogy a jelenlegi kormányzó hivatalba lépésekor az állami megszorítások miatt 10 ezer álláshely került veszélybe.

Az 1-es csoportnak azt mondták, hogy a kormányzó hivatali ideje alatt az álláshelyek 40%-át sikerült megmenteni. A csoport tagjainak tetszett ez az eredmény, szép munkát végzett a kormányzó.

A 2-es csoportnak pedig azt mondták, hogy a kormányzó hivatali ideje alatt a veszélyeztetett állások 60%-a megszűnt. Nekik egyáltalán nem tetszett a kormányzó, siralmasan rossz eredmény.

Ezután az 1-es csoporttal közölték, hogy amit hallottak az az jelenti, hogy a munkák 60%-a megszűnt. Ekkor megváltoztatták a véleményüket és már nem tetszett nekik a kormányzó.

A 2-es csoportnak pedig azt mondták, hogy valójában véve az állások 40%-át sikerült megmenteni, tehát a sikerességet emelték ki. Ez azonban semmilyen hatással nem volt a 2-es csoportra, ugyan úgy negatívan tekintettek a kormányzó eredményére. 

A két kísérletből arra lehet következtetni, hogy ahol megjelenik a veszteségkeret, ott meg is marad. Az emberek benne ragadnak a negatív látásmódban.

De vajon miért van ez így? Talán mentálisan nehezebb a veszteségek tudata után a nyereségekre odafigyelni, mint fordítva?

Ehhez Alison-ék egy újabb kísérletet végeztek, amiben azt vizsgálták, hogy a résztvevők mennyire könnyen tudnak az egyik látásmódból a másikba átállni. Azt mondták a résztvevőknek, hogy felütötte a fejét egy furcsa járvány, ami 600 ember életét sodorta veszélybe.

Az 1-es csoportnak a következő kérdést tették fel. Ha 100 ember életét meg lehet menteni, akkor mennyi vész el?

A 2-es csoportnak pedig a következő kérdést tették fel: Ha 100 embert veszítünk el, akkor mennyi fog megmenekülni?

Mindkét esetben ugyan azt a számítást kellett elvégezniük. 600-100 = 500. Azonban az 1-es csoportnak a nyereségek felől lett feltéve a kérdés, a 2-es csoportnak pedig a veszteségek felől. Megmérték, hogy a csoportok átlagosan mennyi idő alatt számolták ki ugyan azt a számítást.

Itt jött az érdekesség, amit a következő ábra mutat be.

Az 1-es csoportban lévők, akik a nyereségeket figyelembe véve számították ki az eredményt, átlagosan 7 másodpercbe telt neki.

A 2-es csoportban lévők, viszont a veszteségeket figyelembe véve számoltak, nekik pedig átlagosan közel 11 másodpercbe telt.

Ebből arra következtettek, hogy ha veszteségként gondolunk valamire, akkor az a gondolat megmarad a fejünkben és erősen ellenáll minden próbálkozásunknak, hogy megváltoztassuk.

Ez és más kutatások alapján Alison azt szűrte le, hogy világlátásunkat alapjában véve a negatívumok felé való hajlás jellemzi. A jóból a rosszba könnyű az átmenet, viszont fordítva sokkal nehezebb, és csak nagy erőfeszítések árán sikerül.

Keményen kell dolgoznunk azért, hogy észrevegyük a dolgok jó oldalát.

A következő ábra a gazdaság és az emberek bizalmát mutatja be a 2007-2010 közötti válságos időszakban.

A válság hatására az emberek bizalma is fokozatosan zuhan. Azonban annak ellenére, hogy a gazdasági fellendülés elkezdődik, az emberek bizalma megreked a válságos időszakban és ott is marad még sokáig. A fogyasztók pszichológiai értelemben megrekednek a recesszióban.
Több erőfeszítésbe kerül megváltoztatni, hogy mit hiszünk a gazdaságról, mint helyreállítani a gazdaságot.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezen változtassunk?

Mindez azt jelenti, hogy meg kell dolgoznunk azért, hogy az élet jó oldalát lássuk. Erőfeszítéseket kell tennünk ennek érdekében, de gyakorolható, tanulható.

További kutatásokból az is kiderült, hogy ha naponta csak pár percet szánunk arra, hogy leírjuk mi az, amiért hálásak vagyunk - legyen az bármilyen apró dolog- hihetetlen mértékben növelhetjük az elégedettségünket, örömünket, pozitivitásunkat és még az egészségünk is jobb lesz.

Sokan azt gondolják, hogy jobban lesznek attól, ha jól kipanaszkodják magukat a velük történt negatív történésekről fröcsögve. Azonban ezzel csak jobban beragasztják magukat abba a gödörbe, amelyet önmaguknak ástak azzal, ahogy reagáltak a külvilág hatásaira.

Ehelyett inkább arról kellene órákig beszélni, hogy mik azok a jó dolgok, amik történtek velünk egy nap folyamán, és mennyire örülünk minden apró dolognak. Nehéz ezt megtenni? Igen nehéz. Megéri mégis megtenni az erőfeszítést? Igen.

Ezek alapján fontos mindenkinek tudatosítania magában, hogy a rossz dolgok jobban megmaradnak bennünk, mint a jók. Azonban tudatosan nem szabad hagynunk, hogy ez a rossz berántson minket a mélybe, mert minél többet foglalkozunk vele, annál mélyebbre kerülhetünk.

Gyakoroljuk, hogy ha egy külső negatív hatás ér, akkor reagáljunk pozitívan! Nehéz, és nagy erőfeszítés kell hozzá, de ezzel megszakad nálunk az a negatív lánc, amivel másokra is negatívan hatnánk. Sok gyakorlással elérhetjük azt, hogy a pohár számunkra is mindig félig tele legyen.

Szelektáld, hogy mit olvasol! A Link The Future – A jövő, ami összeköt blog a figyelmedet kívánja, de nem minden áron. Lájkold a Link the Future Facebook oldalát és nézz rá heti 1x.

Források:
A cikkben szereplő grafikákat készítette: Kolozsvári Melitta

A cikk a következő videó alapján készült:
TED.com: Alison Ledgerwood | TEDx UCDavis | A simple trick to improve positive thinking
https://www.ted.com/talks/alison_ledgerwood_a_simple_trick_to_improve_positive_thinking

Cal Newport informatikus, a Georgetown Egyetem docense heves indulattal bolydította fel az iPhone rajongók érzelmi világát. Cal szerint Steve Jobs egyáltalán nem ezt az utat jelölte ki az iPhone használatának, mint ahogy azt manapság sokan használják.

Jobs elutasította volna a szociális média felől érkező végeérhetetlen pittyegéseket, állandó értesítéseket a „legfrissebb” hírekről, eseményekről, hozzászólásokról. Ezek teljesen szétszabdalják a figyelmünket, és ezzel együtt képtelenné válunk a fókuszált tevékenységre.

Az okostelefon használatának eredeti terve

Az iPhone és később mindegyik okostelefon használatának eredeti jövőképe nem az volt, hogy egy zsebünkben hordható állandó „társ” folyamatosan a figyelmünket kívánja, a reggeli felkeléstől az esti lefekvésig. A 2007-es ábrának kellene manapság is igaznak lennie, de sajnos sokakra a 2020-as az igaz.

Amikor Jobs 2007-ben bejelentette az iPhone megjelenését, ő egy forradalmi eszköznek nevezte. „Egy iPod amivel telefonálni is lehet”. Azonban nem arra lett kitalálva, hogy az internet kapcsolata 30 percnél tovább is működjön, valamint hogy harmadik fél által készített letölthető applikációk fussanak rajta. Jobs meg volt győződve róla, hogy a telefon gyári alkalmazásai teljes mértékben elegendőek.

Cal Newport szerint vissza kellene térnünk, azokhoz az egyszerűbb napokhoz, amikor az okostelefont zenehallgatásra, helymeghatározásra, vagy anyukánk felhívására használtuk. Nem az volt Jobs törekvése, hogy napi életritmusunkat radikálisan megváltoztassuk.

Ez azt jelenti, hogy le kellene törölni minden extra applikációt, lekapcsolódni minden automatikus üzenetküldő szolgáltatásról és arra használni az eszközt, amire eredetileg ki lett találva.

Ezzel a megközelítéssel el lehet távolítani az okostelefont az „állandó társ” pozíciójából. Így vissza lehetne minősíteni egy olyan luxus eszközzé, amelynek használata nagy örömöt szerez számunkra, de mégsem uralja az egész napunkat.

Elég elképzelhetetlennek tűnik ez most így 13 évvel később, de mik lehetnek Cal Newport érvei? Tényleg jobb lenne elvágni magunktól a folyamatos digitális kommunikáció kötelékét és inkább visszatérni a Jobs által elképzelt vízióhoz?

Mit tesznek velünk az okoseszközeink?

Dan Schawbel karrierszakértő legújabb könyve (Vissza az emberhez: Hogyan teremtenek kapcsolatot a nagyszerű vezetők az emberi elszigeteltség korában) szerint, abban az illúzióban élünk, hogy a munkatársak szoros szociális kapcsolatban állnak egymással. Azonban a legtöbb ember mégis elszigetelve érzi magát a munkatársaitól, aminek legfőbb oka pont a technológia használatában rejlik.

Schwabel 100 fiatal vezetővel készített interjúja alapján a legtöbben egyetértettek abban, hogy az „okos kommunikációs” eszközeik kétélű kardként funkcionálnak. Nagyban segítik a csapat folyamatos kommunikációját, azonban az emberi kapcsolatok kárára.

Sok esetben megfigyelhető, hogy a technológia használata miatt a munka nem ér véget a munkahelyről való távozáskor, az alkalmazottak tovább dolgoznak otthonról, megágyazva a kiégésnek és egészségügyi problémáknak.

Viszont vannak, akiknek nélkülözhetetlen munkaeszközük az okostelefon, vagy valamilyen hordozható eszköz. Az új technológiák megjelenésével, produktívabbakká, hatékonyabbakká, informáltabbakká válhatunk. Talán Steve Jobs a technológiának ezt a részét még elfogadhatónak tartaná a jelenlegi világunkban.

De vajon mit szólna ahhoz, hogy a közösségi média hatására pszichológiai rendellenességek és függőségek alakulhatnak ki? Ezt biztos elutasítaná Jobs, ahogy egyébként ő a gyerekeitől is eltiltotta ezeket az eszközöket, mert már akkor is tudta, hogy függőséget okozhat.

Elárulod rád mi a jellemző? Szavazz! :)

Szelektáld, hogy mit olvasol! A Link The Future – A jövő, ami összeköt blog a figyelmedet kívánja, de nem minden áron. Lájkold a Link the Future Facebook oldalát és nézz rá heti 1x.

Források:
https://www.inc.com/marcel-schwantes/why-steve-jobs-would-reject-way-we-use-our-iphones-today.html

https://www.nytimes.com/2019/01/25/opinion/sunday/steve-jobs-never-wanted-us-to-use-our-iphones-like-this.html